A Nemzeti Múzeum. Ha külföldön vagyok, fővárosban, mindig meglátogatom a régészeti és a nemzeti múzeumokat, sokat elárul egy országról, hogyan kezeli a saját múltját. Itt Kuala Lumpurban a Nemzeti Múzeum egyben régészeti, de főleg történeti múzeum. Szeptembertől ez lesz a második otthonom, most még mint látogató néztem körül.Az épület tradicionális maláj palota, keveredve modern elemekkel, 1963-ban építették a II. világháborúban lerombolt Selangor Múzeum helyére. A homlokzaton mozaik mutatja be az ország történetét. Eléggé központban van, egy nagy park mellett, most három metrómegállóra, de ha a helyünkre költözünk (már csak egy hét!), akkor csak egy megállónyira lesz.
Az első terem őskor, íme néhány látnivaló:
Dong Son bronzdob töredékei: a térség vaskori népességének emléke, nem csak doboltak vele, a temetkezésekben is szerepe volt.
A peraki ember:Perak államban találták a 11.000 éves csontvázat, ez a legrégibb emberi csontváz Malaysiában.
A második terem egy kis maláj történelem:
A Setuli Palota kapuja: Setul is egy állam, a szultáni palota a 120 éves tikfa kapuja.
Egy királyi hajó sárkánydísze.
Avalokitesvara szobra: A buddhizmus egyik istene.
Wayang Kulit: Bivalybőrből készültek, hagyományos indonéz árny-bábjáték figura.
Harmadik terem: gyarmati történelem
Flor de la Mar: A tenger virága, korának híres és hatalmas hajóját Lisszabonban építették, a portugál karak 1511-ben süllyedt el, tele kincsekkel Szumátra partjainál.
Ezek az ón állatfigurák voltak az első ismert fizetőeszközök a félszigeten, a 15. században, van még krokodil, teknős, elefánt.
Negyedik terem: Malajzia ma. Ezt nem tudom hogy gondolták, politikusok fényképei voltak meg plüssfigurák amiket nyertek nemzetközi rendezvényeken. Volt ott még egy "első maláj az űrben" display, a kivágott fejű űrruha-kartonbábu mögé beállhat a turista fényképezkedni.:)
Kraft Kompleks
Egy kézműves művészkolónia a város közepén, ahol a fafaragók, batikosok, festők dolgoznak saját műhelyeikben, a látogató elbeszélgethet, bekapcsolódhat a munkába. A legjobb, hogy nem akarnak rábeszélni a vásárlásra. A fafaragó bácsika csak baglyokat és orrokat faragott, mindet egyféleképpen a rá jellemző módon. Majd viszünk haza egyet. Festőkből van a legtöbb, voltak naiv festők, meg sok a tematikus: cicafestők, zöldségfestők, mind nagyon barátságos emberek. Az egész egy tradicionális maláj falunak van felépítve. Taman Rama Rama
Vagyis Pillangó Park, Unangával látogattunk el ide egyik délután.
A park egy többszintes udvar tele növényekkel, tavakkal, csobogókkal, pihenőkkel és persze mindenfelé lepkékkel. Hogy miért nem repülnek el? Mert az egész egy hálóval van lefedve, amely a toldások foltozások alapján sok szökési próbálkozást látott. A mikroklíma extrém párás és meleg a növényzet miatt, ez a leginkább megfelelő a kis szervezetüknek. A lepkék élettartama nagyon rövid, bő egy hónap, periódusuk folyamatos, ezért mindenféle állapotában megfigyelhetőek: hernyó, kikelt felnőtt és öreg példány. Néhány jobban sikerült kép, a legtöbb elmosódott (a fényképezőgép profi, csak én nem tudom még kezelni):
Cethosia Hypsea, avagy a “Maláj Fátyolka” gyönyörű narancs, vörös és fekete színű szárnyainak fűrészfogszerű pereme mintha egy művész élénk fantáziájából szállt volna ki. Lehet, hogy tényleg a természet utánozza a művészetet? Leggyakoribb Malajziában és Szingapúrban, szárnyfesztávolsága elérheti a 8 cm-et (és ez kicsinek számít!) A hím és a nőstény különbözik: ez egy hím, mert az alapszíne vörös, nem fekete. A pillangófiúk egyébként sokkal energikusabban repülnek, mint a lányok. Csak természetes erdőségekben található meg, mert a gazdanövénye, ami nem más mint a Szingapúri Adénia (Adenia macrophylla), csak Szingapúrban és Johor erdeiben honos. Ez azért fontos, mert ennek a növénynek a fiatal leveleinek a fonákjára vagy indáira hajlandó csak lerakni a tojásait. 6 napba telik a tojásból kikelni a hernyónak, miután kirágja magát belőle és teljesen felfalja. Aztán 14-15 nap alatt megnő és lárvaként függőlegesen csüng egy ágról 8-9 napig, amikor elkészül a felnőtt lepke. Teljes átalakulás, ugye? Ezután az élete mindössze 7-12 napig tart. 
Papilio Helenus, vagyis a "Vörös Heléna", ökozónája India déli része és Délkelet-Ázsia, szárnyfesztávolsága 10-12 cm. Szegény 5000 láb magasságban is jól érzi magát, ezért sok közülük fent a háló tetején pihent. Azért vörös a neve, mert nyitott állapotban hátsó pár szárnyain vörös félholdak láthatók.
Parthenos Sylvia a Tarkalepkék családjába tartozik, Maláj Kék Clippernek (Ollózó) is hívják, mert nagyon gyorsan csapkod szárnyaival. Színe térségenként változik: Malajziában kék, Indiában zöld, Fülöp-szigeteken barna.
Tirumala Limniace vagyis a "Kék Tigris". Az Indiában őshonos pillangó nagyon lassan, könnyedén száll. Egy orrfacsaróan büdös ausztrál gyerek állt az egyik teraszon, de nem viccelek, méterekről bűzlött az izzadtságtól. És láss csodát, a kis lények imádták, körbedongták, rászálltak! Ugyanis ez a faj nagy mocsárrajongó, szeret dagonyázni, vizenyős, rothadó talajok felett tápanyagot gyűjteni, és ezért az izzadság (sőt a könnyek és a vér is) nagyon vonzó terület nekik.
Trogonoptera brookiana Raja Brooke's Birdwing. Sir James Brooke, Sarawak első fehér rádzsájáról kapta a nevét. (Kis kitérő: Sarawak Borneó szigetén Malajzia egyik állama. Összesen tizenhárom államból kilencnek van örökletes szultánja és négynek kormányzója. A szultánok közül választják meg négy évente az államfőt, vagyis a királyt, de a kormányzás a parlament és a mniszterelnök kezében van).Szóval Malaysia nemzeti pillangója. Nemzeti pillangó, ilyen is van, gazdag ország:)A nőstényben több a fehér és kék.
Csak néhányat mutattam be, de ennél jóval többet tudtunk megfigyelni. A shopban üvegfalon keresztül az összes faj látható kiterítve.
Egyébként a belvárosban is vannak hatalmas példányok, csak azok nem pillangók, hanem közönséges molylepkék, mégis sokkal méretesebbek és díszesebbek, mint az otthoniak. A nevük Lyssa zampa vagyis laoszi barna lepke, 16 cm-esre is megnőhet és júniustól augusztusig ellepik a várost. Félelmetes, igazi házörző, az egyik az ablakunkon tanyázott két napig.Amikor kijöttünk, megkérdeztem újdonsült barátnőmet:
- Na hogy tetszett?
- Imádnivaló, csak azt sajnálom, hogy korábban nem tudtam róla. Jó lett volna elhozni az idelátogató rokonokat is (ő Sri lankai egyébként).
Szegény rokonok, plázalexikonként tértek haza. :)
Pasar Seni
A Városi Piac. 1888 óta itt tartották a zöldség és állatpiacokat. Az art deco épület 1936-ban nyitott meg, továbbra is mezőgazdasági piacként, majd a 70-es években a Maláj Örökségvédelmi hivatal felújítatta (csoda, általában mindent lebontanak) és kulturális-kézműves központtá alakította. Kb. mint a Fővám téri piac, csak sokkal színesebb. Igazi keleti bazár. Külön kínai utcák, maláj utcák, indiai utcák vannak benne. Alkudni kötelező! 
Volt itt tradicionális kopi tiam (kávézó) a teát és kávét a kínaiak ilyen csészében adják, hozzá vajas-kayas piritós. A kaya kókusztejből és kacsatojásból kikevert, cukorral és pandanussal (ez egy pálmaféle, otthon szobanövény) ízesítik. Barnás trutyi, összességében olyan, mint a mézes-vajas piritós.Csak dugiban sikerült fotózni, nem nagyon engedték, annyira féltik az áruikat. Nagy hagyománya van itt a Pasar Malamnak (éjszakai piac) is, arról majd legközelebb...