A Nyúl éve

Kína új évbe lépett, Ázsia hangos az ünnepléstől. A kínai holdnaptár legfontosabb ünnepe tizenöt napig tart, számtalan hagyománnyal és babonával lepve meg minden egyes napot. A kezdete a téli napfordulót követő második újhold napja, a vége a következő telihold. Ekkor adják át a kínai asztrológia állatövi jegyei egymásnak az új esztendőt, így köszöntöttük a Nyulat és köszöntünk el a Tigristől. Emellett két évente a földi elemek, évente a yin és yang váltják egymást. Így lett 2011 a Yin Fém Nyúl éve. Azonos felállásban hatvan éve találkoztak utoljára.
A kínaiak már jó előre felkészülnek a maraton ünneplésre. Mindenki hazamegy a szülői házba, akárhol is lakik a világban. Különböző babonák kísérik az ünneplést, mint például az előző napokon érdemes nagytakarítást kell végezni, mert az első három napon még egy porszem sem hagyhatja el a lakást, a szemetet sem szabad kivinni, minden seprűt és felmosót szabadságra kell küldeni, nehogy a jószerencsét kiseperjék. Feketét hordani, káromkodni, hajat vágatni szintén kerülendő, ahogyan cipőt és könyvet vásárolni, mert ezeknek a szavaknak a jelentése egyes kínai nyelvjárásokban a veszteséggel egyenlő. Persze nem csak tiltásokból áll az ünnep, az egyedülállók örömére a házasemberek kötelezők pénzt osztani nekik egy piros borítékban, lehetőleg páros számértékűt. Rokonoknak és barátoknak kettő vagy négy, szintén páros számú mandarint illilk vinni látogatóba, ahonnan aztán ugyanannyit kapnak vissza. Az ünnep első napja egy közös családi vacsorával kezdődik, másnap korai reggelivel folytatódik. A tizenöt napon elképesztő evés-ivás folyik, sok olyan fogással, amelyet máskor nem esznek, mert nincs szezonja. Ilyen a viaszolt kacsa, az ananászos lepény és persze a mandarin. Mint egyébként, most is tészát esznek a hosszú életért és nyers halat a sikerekért. Ez a fél hónap olyan, mintha a mi karácsonyunk, szilveszterünk és húsvétunkat egybegyúrták volna a jólét, a szerencse és a gazdagság kedvéért.
A Chinatownba ellátogatókat minden ház előtt és az utcák mentén piros lampionok fogadják, az életet és a termékenységet szimbolizálva. Nem meglepő, hogy a Nyúl éve a legszerencsésebb a gyereknemzésre, ezért legtöbben még decemberben megpróbáltak összeházasodni. Az összes kínai templomban vágni lehet a füstöt, mert ilyenkor füstölőket gyújtanak és műpénzt égetnek, amivel mi mást mint a következő év szerencséjét és gazdagságát alapozzák meg. Az utcákon pénzzel teli borítékokat osztogatnak, amely már rendőri felügyeletet igényel a sok odagyülekező koldus miatt. Adakozni kell, mert aki sajnál adni, az nem is kap vissza semmit.
Malajziában ugyan tiltva van, de attól függetlenül itt is esténként tűzijátékok és petárdák rázzák fel a városi életet. Az egyik leglátványosabb attrakció az oroszlántánc, amikor képzett artisták egy négyméteres színes jelmezbe öltözve szórakoztatják a közönséget. A tánchoz két ember kell, mindketten belebújnak egy óriási oroszlánt jelképező jelmezbe. A hihető mozgáshoz teljes összhang szükséges, az egyikük irányítja a fejet, és azon külön nyitogatja a szemeket és szájat, a másik pedig a testet a hátsó lábakkal. A táncosok harcművészeti iskolák tanulói, akik a dobosokkal együtt naponta többször fellépnek minden bevásárlóközpontban, köztereken, sőt gyakran házhoz is hívják őket. De nem minden játék és mese, amit ma látványos mutatványnak tartanak, sötét időkre vezet vissza. Egyszer régen egy szerzetes álmot látott, amelyben bánat és betegség sújtotta a földet. A szerzetes imájában azt kérdezte az istenektől, hogy hogyan tudná megelőzni e sorscsapásokat. Ők azt válaszolták neki, hogy egyedül egy bátor oroszlán, aki képes szembeszállni a gonosz erőkkel, tudná őket megvédeni. Kínában akkoriban nem ismerték még az oroszlánt, csak hallomásból annyit, hogy ő az összes állat királya. A szerzetes ezért összekombinálta az összes szerencsét hozó, mágikus jelentést hordozó és erős állatot amelyeket ismert és megalkotta az oroszlánt, és párban a város kapui elé helyezett. Azóta minden kínai templom kapuját két kőoroszlán őrzi, a rossz szellemektől óvva a szent helyet. Így a táncoló oroszlán is védelmezi az új évbe belépőket.
Malajziában a tizenötödik napi teliholdat a vízpartokon ünneplik. A múlt századi Penangban a facér lányok egy nevükkel díszített mandarint dobtak a tengerbe, amelyet aztán a túlparton a szerelme kihalászott és onnantól a sors összefonta a két lelket. Ez volt az egyedüli nap, a kínai Valentin-nap, amikor a még nem házas szerelmespárok együtt mutatkozhattak nyilvánosan is. A hagyomány ma is folytatódik. A teliholdas éjszakán mandarindobáló nők tömege tűnik fel a tó- és tengerpartokon, de vízálló tintával az e-mail címüket és telefonszámukat is rávésik a gyümölcsre, biztos ami biztos alapon.