Esküvőn Bangladeshben

Banglades a Föld egyik legsűrűbben lakott országa. Zajosabb, mint Vietnam, sokkolóbb, mint Sri Lanka, és szervezetlenebb, mint India. Általában az áradások miatt szerepel a híradásokban de mivel most tél van, egy csepp eső sem esik. Annyira száraz ez az évszak, hogy a nyüzsgő főváros Dakka utcáit és a város egét állandó porfelhő lepi be. A fővárosban 20 millióan laknak, a közlekedés az autók mellett biciklis és motoros riksákkal történik, megtűzdelve a megszámlálhatatlan gyalogossal. Mindez a járdák és a felfestett sávok hiánya miatt ömlesztve történik az utakon. Ép állapotban lévő kocsi olyan ritka, mint a közlekedési lámpa, emiatt a közúti balesetek a hétköznapok jól olajozott részévé váltak. Ott tartózkodásunk alatt egy kisbusszal fuvaroztak minket, ezalatt háromszor ütköztünk. Kétszer riksával (nincs rajtuk fék, ezért a nagyobb autók stabil szerkezetét kihasználva állnak meg), egyszer egy másik kisbusszal. A megegyezés úgy zajlik, hogy a baleset után kiszállnak a sofőrök a járműből, de csak akkor, ha van elég hely a két autó között. Öt percig ordibálnak egymásra, aztán visszaülnek és mindenki megy tovább. Biztosítás, betétlap nincs, csakis az erkölcsi elsőbbség eldöntéséért folyik a vita.
A város turisztikai szempontból nem jelentős, mi sem várost nézni, hanem egy jóbarát felnőtt életének fontos eseményére érkeztünk: egy esküvőre. Bangladeshben az esküvő a bengáli hagyományok szerint történik évszázadok óta, vallástól függetlenül. A hagyományos esküvő három fő részből áll: az egyik az egybekelés, amikor a pár hivatalosan elfogadja egymást. A másik kettő az a szertartás, amikor a vőlegény családja, rokonok és barátok áldásukat adják a párra, és a harmadik ugyanez csak a menyasszony részéről. Az összes eseményen rendkívül fontos szerepet játszanak a viseletek és alkalmi jellegükből adódóan azok szünet nélküli fényképezése. Ez nem csak az ifjú párnak, hanem az összes résztvevő részéről kötelező, a hagyományos öltözet és smink viselete. Nem véletlen, hogy egy külön iparág alakult ki a hölgyek és a férfiak felkészítésére, ahol kisminkelik, kilakkozzák, lekenik, felöltöztetik, megszárítják, kifésülik, belakkozzák az arra vállakozót. Ember van rá, egy ilyen szalonban legalább negyvenen dolgoznak. Az eredményt tekintve a mértékletességet el lehet felejteni: az esküvői smink olyan erős, hogy a férjek nem ismerik meg a nejüket utána. A Gaye Holud az esküvői szertartást néhány nappal megelőző rendezvény. Nevét a kurkuma színéről kapta, ez a fűszer ugyanis a főszereplő az ételekben és a szertartásban egyaránt. Az esemény előtti éjjel a vőlegény otthonában gyűltünk össze, ahol ajándékokat csomagoltunk. Az ajándékok egy részét, a ruhadarabokat, sminkeket és ékszereket a menyasszonny kapja, és a következő hét eseményein fogja viselni. A többi a menyasszony családjának szánt ruhák és kiegészítők. Ugyanekkor a másik háznál ugyanez történik a vőlegénynek és családjának szánt ruhákkal. A másnap esti ceremóniára aztán ünnepélyes bevonulással a násznép viszi magával az ajándékokat és egy központi asztalon helyezik el. Az esemény maga rendkívül érdekes. Az ifjú pár statikusan ül egy színpadi trónuson, amíg a vendégek vacsoráznak. Vacsora után a pár mellett lévő egy-egy székre helyet lehet foglalni néhány fotó erejéig, majd az előttük lévő édes különlegességekkel teli dohányzóasztalról etetni, és az arcukat kurkumával bekenni erősen ajánlott.

Elvileg ez lenne a bengáli megfelelője a legény/leánybúcsúnak, annyi különbséggel, hogy tilos alkoholt inni és kötelező a hagyományos bengáli öltözetet viselni: nőknek sárga szárit, férfiaknak zöld panjabit. Mivel az alkoholfogyasztás az egész országban tabu, a rendszer ravasz ellenségei zugivók lettek. Egyesek néhány percnyi bódulat érdekében köhögőszirupot vásárolnak a sarki gyógyszertárból, míg a keményvonalasok feketepiacon vásáolnak alkoholt. Fogyasztás szigorúan csak otthon titokban, behúzott függönyök mögött.
Az emberek egyébként rendkívül barátságosak, és nagyon szeretik vendégül látni a messziről jövőket. Alig egy perc ismeretség után több meghívást kaptunk az otthonukba. Így történt, hogy minden nap más családnál ebédeltünk. Az ételek mayar mércével is ízletesek. Birka és kecske pörköltnek elkészítve, sült csirke, édesvízi halak forró olajban kisütve, köretnek rizs, párolt zöldség, zöldfűszeres főtt burgonya. Amit Ázsiában nehéz megszokni, a kézzel evés, itt is hagyomány. Egy vidéki bangladeshi halászfaluban ne várjunk el evőeszközt. Sokaknak inkább elmegy tőle az étvágyuk, nekem mindig az jut eszembe, hogy anyukátok sosem mondta, hogy ’Ne játssz az étellel!’? De ha már játszunk, akkor tartsuk is be a szabályokat: csak a jobb kezet, annak is csak az ujjbegyeit használhatjuk. Egy falatnyi rizst a tányéron a curryvel összeggyurmázva, a hüvelyk- és mutatóujj segtségével helyezik a szájba. Állítólag abban rejlik az evés művészete, ha az étellel szoros kapcsolatot alakítunk ki; ennélfogva mivel minden falat egyedi alkotás, és a táplálék is sokkal ízletesebb lesz.



On a wedding in Bangladesh

Dakka
Bangladesh is the most populated country on Earth. In the past few months it appeared in the news because of inundations but not a drop of rain fell while we were there since there is winter now. This season is so dry, that the sky in the capital is wrapped in constant clouds and heavy dust covers the streets of Dakka. A city of 20 million, the traffic beside cars, bicycles and motorcycles happens with rickshaws, larding with countless pedestrians. All this happens because of the deficiency of pavements or painted lanes on the roads.
Gaye Holud
Cars in an intact state are as rare as traffic signals, because oiled well road accidents turned into the part of the weekdays. After the accident the agreement is going on the following way: the drivers get out from the vehicles, but only then, if there is enough place between the two cars. They are yelling until five minutes onto each other, then they sit back and everybody keeps on moving. No insurance, no deposit sheet, the debate is going on for the decision of the moral priority only.
Herewith we did not come for sightseeing but for the most important event of a good friend’s life: onto a wedding. In Bangladesh wedding happens according to the Bengali traditions since centuries. Costumes play an exceptionally important role and because of their occasional nature the event goes hand in hand with pauseless photography. Gaye Holud is the program preceding the marriage celebrations. The name is from the colour of the curcuma, since this spice is equally the main character in foods and in the ceremony.
The ceremony starts with a festive entry, when the wedding guests bring and place the gifts on a central table. The event itself is exceptionally interesting. The newly married couple is sitting statically on a scenic throne, while the guests have supper. After the dinner it is possible to take a seat onto the two single chairs beside the pair until the amount of a few photos, then it is strongly recommended to feed them from a coffee table in front of them full of sweet specialities and to smear their face with curcuma.
Eating only with right hand
Theoretically this ceremony would be the Bengali equivalent for a bachelor/bride day, with the difference that it is prohibited to drink alcohol and obligatory to wear traditional Bengali clothing: for women yellow sari, for men green panjabi.
Anyway, the people of this nation are exceptionally friendly, they love to host the ones coming from far and close. The foods are remarkably tasty measured with a Hungarian scale. Sheep and goat prepared for stew, fried freshwater fish and for a garnish steamed rice, stewed vegetable or cooked potato with herbs.
The heaviest part for a European to get acclimatized with Asia is eating with the hand. What is a dining outrage or a child’s game with the food for us is an eternal tradition in the East. But if we are already playing, let us observe the rules: we may only eat with right hand, using only finger pads.
As a matter of fact, the art of eating resides in this tradition, developing a strong connection with what you eat. That is why the food will be much tastier, since each and every bite is a unique creation.